Tavaly februárban lázban égett a WDS csapata, méghozzá azért, mert úton volt a tánciskola első babája. Pontosabban az egyik legkedveltebb és legtehetségesebb oktatónk, Pozsgai Gergő kisfia. Nagy örömünkre 2016. május 27-én, 3380 grammal és 53 centivel napvilágot látott Noel. Az azóta történtekről Gergővel beszélgettünk.
Weyble Dávid: Emlékszem, tavaly ilyenkor szinte remegve beszélgettünk a jó hírről, "mindjárt megszületik", "már csak pár hónap", "Szandi hasa rohamosan növöget". Mindjárt egy éves Noel, milyen érzések kavarognak benned?
Pozsgai Gergő: Azt nem tudom leirni, hogy milyen érzés. Ezt át kell élni, de imádom minden percét. A nevetős fürdéstől kezdve a sírós kakis pelusig.
W.D.: Ha jól emlékszem, nem ért meglepetésként, hogy Szandi, a párod babát vár, terveztétek már, igaz?
P.G.: Igen, már másfél évvel előtte terveztük a picit. Rajta is voltunk kézzel lábbal és végül sikerült. (mosolyog)
W.D.: Szinte nem volt kérdés számodra, hogy kisfiú lesz. De nyilván számolni kellett a ténnyel, hogy kislány is lehet. Nehéz volt a névválasztás? Meddig tartott?
P.G.: A névválasztás kb. 4 hónapig tartott, és végül a Noel névnél maradtunk. Én hónapokig csak azért imádkoztam, hogy fiúnk szülessen. A lánnyal sok baj lett volna a jövőben, igaz mostmár tudom, hogy a fiúval is. (nevet) Természetesen, akkor is szerettem volna, és az egészség a legfontosabb. Kislányként a Brenda Zoé vagy a Kira névvel szemeztünk, de én akkor is tudtam, hogy fiam lesz!
W.D.: Annak idején mondhatjuk, hogy 0-24-ben táncoltál. Másról sem szólt az életed, legalábbis ami a belső érzéseket illeti. Most hogy állsz ezzel a kérdéssel?
P.G.: Egy pici időre háttérbe szorult a tánc. A meló és a pici mellett nincs sok idő rá, persze azért nincs elfelejtve. Szoktam gyakorolni. Reggel elindulok munkába, délután haza érek, játszás a picivel, majd fürdetés, altatás, aztán kicsi edzés és mi is bedobjuk a szunyát.
W.D.: Elhiszem. Már egy éve nem tanítottál, sőt nemis táncoltál. Nem hiányzik a tánc, a WDS?
P.G.: Ooohhhhh nagyon! A kis csajok, a nagy csajok, ti is, a fellépések, az oktatások, a nevetések, minden hiányzik!
W.D.: Miért választottad anno a WDS-t, mi fogott meg benne?
P.G.: Azt szerettem, hogy mindent megtudtunk beszélni. Ugyan voltak időszakok, amikor szét akartak minket robbantani, de mi kitartottunk egymás mellett és mindent helyre hoztunk, aztán nyomtuk tovább!
W.D.: Mik a további tervek, jössz vissza hozzánk? Egyáltalán a szakmába?
P.G.: Elsődleges terv a fiam nevelése, majd szeretnénk házat vásárolni a közeljövőben. Szeretném folytatni az oktatást mihamarabb, persze ahhoz az kell, hogy a pici nagyobb legyen és úgy több időnk lesz mindenre. Egyébként, kiskorom óta táncolok. Ezt nem lehet abba hagyni, az eletem része és a fiamat is ebbe fogom felnevelni, hogy szeressen táncolni!
W.D.: Visszatérve a babázásra. Terveztek Szandival kistesót Noelnek?
P.G.: (nagyon mosolyog) Én szeretnék, igen! Viszont a páromat idézve: "én nem hizok meg mégegyszer ". Ezzel a mondattal szerintem elmondtam mindent! (nevet) Semmit sem lehet tudni előre.
W.D.: Köszönöm szépen, remélem sokat hallunk még felőletek, aztán együtt visszük majd Noelt a tánc világbajnokságra! További sok sikert és jó egészséget kívánok!
P.G.: Én is remélem, köszönjük szépen! Nektek is!
Írta: Szenczi Ádám
Interjú: Weyble Dávid
Fotó: Pozsgai Gergő, Krizsán Szandrus
